Iskolánk

Iskolatörténet

Az iskolaépítés szakaszai


A jáki iskoláról az 1600-as évek második feléből valók az első dokumentumok.
A haladó gondolkodású Zichy György, – aki 1666-1674 között volt jáki apát – telket adományozott iskola építésének szándékával. Később ez a terület már a község területéhez tartozott.
Először 1697-ben említik az iskolát, majd 1756-ban annak elfogadható állapotáról számolnak be dokumentumok. Fennmaradt térképek szerint több átépítésen is áteshetett a templomtól északra, a domb alatt álló épület.
1836-ból származó térképen, – a részben ma is álló épület,- az „alsó iskola” helye csak telekként van jelölve, 1938-as térképen már látható a 2 tantermes téglalap alakú alsó iskola. Bizonyosságképpen egy felhívás szerint „a jaáki (Vasmegye) r. k. felekezeti tanodához egy képezde végzett segédtanitó kerestetik ki a kántori teendőkben is némileg jártas”, a pályázat a javadalmazásról, szolgálati szobáról és egyebekről is ír. (Néptanítók lapja 10. évfolyam, 1877.) Később egy T elrendezésű bővített iskolaépület 3 terme szolgált a 6 évfolyam tanítására, és további szobákkal is bővült pedagóguslakás céljából. Az 1881-es térképen ez még nem, de 1913-ban már látható. A Nemzeti Újság 1936.02.26-os „Százéves a jáki katolikus iskola” című cikke bizonyítja a katolikus iskola 1836-os alapítását.
Ekkortájt 1936 után határozták el a falu tehetős elöljárói, hogy közadakozásból egy új, korszerű, iskolát terveztetnek és építtetnek a dombtetőn, a templom északi oldalán, mely innentől 6 évfolyam külön oktatását teszi lehetővé. A jáki templom környékének rendezésével is a 6 tantermes, két szintes iskola tervezésével az építészekben is bővelkedő Brenner dinasztia tagját bízták meg. Brenner (VI.) János a későbbi szombathelyi egyetem 1929-ben elnyert tervezése után fogott a jáki iskola munkálataihoz. A jáki általános iskola vöröstéglás homlokzata méltán nevezhető a szombathelyi egyetem kisöccsének. Korabeli dokumentumok szerint Gróf Weincheim Frigyes jáki apát 1938 nyarán írta ki a versenytárgyalást az építkezésre, és 1939. szept. 3-án átadásra került a falusi szinten impozáns épület és a hozzá tartozó igazgatói szolgálati lakás.
Az iskolák 1948-as államosítása után 1970-es évek második feléig a az alsóiskola és felsőiskola együttesen is nehezen felelt meg a 8 évfolyamos gyermeksereglet képzésének. Lenn 2, fenn 6 tanteremben folyt az oktatás. Az erősen lelakott alsó iskola épülete sokáig a község könyvtárának is helyet adott, illetve egy tornaszoba is ide zsúfolódott. Az építése idején modernnek számító felső iskola épületébe sem volt bevezetve a víz, fűtését egyedi tüzelésű kályhák vagy cseréphályhák szolgálták, mosdók sem voltak, hanem az épülettől távoli helyiségeket látogatták a gyerekek.
1979-től a községi tanács az iskola fejlesztésére szánta el magát. A fő cél az alsó iskola leromlott épületének kiváltása és a felső iskola bővítése, korszerűsítése volt. Ennek megfelelően 4 új teremmel bővült az eddigi 6 tantermes épület, valamint víz bevezetésre és központifűtés tervezésre is sor került. Az 1979 szeptemberére elkészültek a radiátoros, szalagparkettás tantermek, és egy új, – ma középső résznek nevezett – 4 tantermes bővítmény is. Ennek 4. szintjén kazánház, műhelyek, vizesblokkok, öltözők, szertárak, szaktantermek, a manzártban iskolai könyvtár és klubszobák kerültek kialakításra. Felújították a salakos pályát, ám rossz idő esetén a gyerekeknek a művelődési házba kellett le és felsétálgatniuk testnevelés órákra.
1993-ban, akkor már a Községi Önkormányzat fenntartásában egy tágas tornateremmel bővült az eddig is összetett épületrendszer. A tornaterem lehetővé tette, hogy a testnevelés órákat jobb körülmények között tartsuk, a gyerekek több sportág közül választhassanak. A község sportéletében is jelentős fellendülést eredményezett, hogy esténként teremsportokra használhatták a tornatermet.
Ekkor már a 1980-as 90-es évektől a megnövekedett párhuzamos osztályok száma miatt egyre több szükségteremben, manzártban, pincében és a hajdani igazgatói lakásban is tanítás folyt. Számítástechnika tantermünket a folyosóból választottuk le. Az épület leterheltsége, elhasználódása miatt többször és folyamatosan pályáztunk felújításra, bővítésre sikertelenül. 2008-ban bezárt a szomszédos település, Balogunyom iskolája. Többletterhelésként 2008 szeptemberétől diákjaik is Jákra jártak iskolába. Ekkor, 2008. szeptembertől jelentkező szülői igény alapján a német nemzetiségi nyelvoktatással bővült feladatkörünk, mely sok óratöbbletet, és délutáni órákat eredményezett. Eközben a széles szakköri igényeket és a napközis ellátás utáni növekedett igényeket is el kellett látni. Égető szükség volt a korszerűsítésre és bővítésre.
2011-ben végre két pályázatunk is sikert hozott. IKT-s eszközökkel, digitális táblákkal és egy tanteremnyi tanulói számítógépparkkal gazdagodtunk. Ugyanekkor elnyertünk egy több százmilliós regionális pályázatot a teljes iskolakorszerűsítésre és 4 tanteremmel való bővítésre. 2012. szeptember 1-re vehettük birtokba a jelenleg is használt 14 tantermes iskolát. Erre megtörtént villamoshálózat, nyílászárók, radiátorok, padlózat teljes cseréje, akadálymentesített iskola lettünk (lifttel). A vizesblokkok teljesen felújítása, megszépülése mellett minden tanterembe bevezettük a hideg-meleg vizet. A tanáriszoba és az irodák is méltó helyet kaptak, a igazgatói lakás kis szobái helyett a manzartba költöztek. Az iskola informatikai rendszere is felépült, az informatika szakterem bútorzatot, digitális táblát és egy osztálylétszámnyi számítógépet kapott.
2014-ben a régi szolgálati lakásban került elhelyezésre a kétfunkciós községi, iskolai könyvtár. Egy pályázat révén szép, új, kényelmes bútorzattal és válogatott könyvállománnyal, tanulói számítógépes munkaállomásokkal várja a látogatóit.
A fenti beszámoló a történetiség miatt elsősorban az épület fejlesztésekről számolt be, arról hogy bármely korszakban, bárki is volt a fenntartó Ják polgárai mindig szükségét érezték, hogy jó iskolájuk legyen. Ám egy iskola ereje tudjuk, hogy nem a falakban, hanem a bent dolgozó pedagógusokban, az itt tanuló diákokban rejlik. A teljesség igénye nélkül szólhatnánk olyan nagymúltú, neves igazgatókról, mint Csenár Márton, aki a jáki helytörténeti kutatásokat megalapozta. Tanítókról, akiknek nevét hosszú évtizedekig emlegették a jákiak. Erdélyi Józsefről, Szepi bácsiról, utcát neveztek el a hálás hajdani diákjaik. Beszélhetnénk olyan tanítókról, tanárokról, akik tanítványaikkal a régmúltban, vagy a legutóbbi időkben is országos versenyken öregbítették iskolánk és Ják településünk hírnevét. Tanítványokról, akik természettudományok, társadalomtudományok, anyanyelv, idegennyelv, matematika, sport, művészetek terén országosan kiemelkedően teljesítettek, majd egyetemeket végeztek, szakterületeiken munkájukkal országos elismertségek szereztek. De beszélnünk kellene azokról is, akik kétkezi becsületes munkájukkal környezetünket, Jákot építették, és ma is szebbé varázsolják.
Diákjaink innen a 800 éves románkori templom melletti iskolából indulva, a páratlan történelmi és kulturális környezeten kívül iskolájuk szellemiségéből táplálkoztak.
Dobos Józsefné

Forrás:
Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete
Gróf Széchényi Miklós: A jáki apátság története
Hungaricana Térképgyűjtemény – Jáák mezőváros 1857
Népművelés, 1972 (19. évfolyam, 12. szám) 1972-12-01
Százéves a jáki katolikus iskola. (1936.) Nemzeti Újság 1936.02.26
Brenner VI János
Udvardi Balázs: Ják régen és most

Bemutatkozó videó